Az utóbbi egy évben rászoktam, hogy kis rajzkönyvekbe dolgozom. Ennek részben az is az oka, hogy annak idején akármit mutattam tanáraimnak, ők elintézték a "vázlatnak jó lesz" formulával. Rettentően bosszantott ez főleg, hogy kis hazánkban nem egy "művésztől" kész műként fogadnak el egy ketté hajtott lapot... Így hát úgy döntöttem, hogy ezentúl kis méretben dolgozom és a vázlat maga az alkotás is egyben. A fenti kis rajzok sem nagyobbak egy kisgyerek tenyerénél. Az absztrakt, elvont pedig mindig is érdekelni fog. Hogyan lehet térbeli, emocionális, vagy bármilyen viszonyt kifejezni; vagy egyszerűen csak a forma szépsége miatt rajzolni őket. Talán az is az ok amiért szeretem, mert a munka legnehezebb része a címadás...
I have a habit since a few years. I used to draw in small sketchbooks. One reason of this habit is that anything I showed to my teachers in college, they said the good old formula: "that"s good for sketch". This made me really angry, especially because it isn't extraordinary in our small country (Hungary) that critics and artist accept a simple sheet of paper plied apart as a "work of art".
So I decided to draw in small size and the sketch is the art itself. These compositions aren't bigger than a hand of a small child. I was always interested in the abstract art. How to express spatial or emotional propotions or just draw for the beauty of the forms. One of the reasons of my interest maybe the titling, because the hardest part of the job is to give a title...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése